Nagyon friss esemény. Számomra, sőt, az egész család számára egy idegen, tévéképernyőről ránk kacsintó név volt csupán. Nem is tudtuk, mi fán terem, csak annyit, hogy nem kell neki örülni.
Így aztán, mikor megjelent a családunkban, úgy kezeltük, mint egy unokatestvér legújabb barátnőjét. Próbáljuk megismerni, két lépés távolságból. Félünk, hogy mi lesz ebből, félünk, mert nem ismerjük. Itt tartunk.
Sclerosis multiplex újdonsült "vendégünk" becsületes neve.
Amit a okosok mondanak:
- http://hu.wikipedia.org/wiki/Sclerosis_multiplex
- http://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/sclerosis_multiplex/44
Ami velünk történik.
Nővérem férje motorral jár dolgozni, amint kisüt a Nap, és nem latyakosak az utak. Megszállott, imádja a motorbőgést és a gyorsaságot. A munkahelyén raklapokat rakod, tele Colával meg hasonlóan fontos italokkal, napi 16 órában. Örökmozgó, örökké dolgozó, kicsit magának való ember.
Pár hónappal ezelőtt azonban valami furcsa dolog történt. Az amúgy is szemüveget hordó férj észrevette, hogy egyre homályosabban lát, s egészen közel kell mennie, ha látni akarja nővérem arcát. Mivel a munka nem várt, így túl sok időt nem tudtak az új felfedezésnek szentelni, remélték, hogy csak a fáradtság teszi, és elmúlik. Ám ahogy telt-múlt az idő, a romlás csak nem múlt; a férj állapota pedig gyanúsan hasonlítani kezdett a cukorbetegség tüneteihez. Állandó fejfájás gyötörte, szédült, s egyre kevesebbet látott.
Megkezdődött az orvoshoz járás. Itt még senki nem gondolt a SM-re, azt hittük, megoldódik. Nagyszüleink is cukorbetegek, mégis élnek és virulnak... oké, folyamatos orvosi ellenőrzés és diéta, továbbá valagnyi gyógyszer és inzulin, de... de ezt legalább már ismerjük.
Októberben megjelent az első SM-gyanú. Ám a doktornő azt mondta, mindenképpen menjen tovább az üggyel, és kérjen időpontot a gerincvízlevételre. Februárra tudtak időpontot adni...
A gerincvíz megcsapolása megtörtént már novemberben. Egy kis pénz hathatós segítségével.
Ez a vizsgálat csont nélkül kimutatta, hogy ha fejen állunk is, ez bizony SM.
A kialakulás okát nem ismerik, gyógyítani nem lehet, a kezelés pedig szteroidokból áll.
Megtörtént az első befekvés, pár napig tartott, aztán hazaengedték.
Mi pedig várjuk a csodát, hogy jobban legyen...
Amikor megtudtam, hogy mit állapítottak meg, nem hittem el. Beszéltünk telefonon, és éreztem, ahogy szépen lassan elengedem a fonalat, és kezdek ereszkedni lefelé, a kétségbeesésbe. Ám ő ezt észrevette, és megnevettetett. Ő engem. Tartotta bennem a lelket, és vigasztalt, hogy minden rendben lesz. Ő nem fél, mondta, én se tegyem.
Ez a jelen. Remélem legközelebb már egy nagy dózisú javulásról, vagy esetleg gyógyulásról írhatok ebben a témában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése