Néha semmire sem vágyom jobban, mint hogy egyedül legyek. Mert akkor kicsit úgy érzem, hogy már nincs mitől félnem, a magam ura vagyok, és senki másra nem kell figyelnem.
Nem kell azon aggódnom, hogy meg ne bántsam, hogy előbb gondoljam át, amit mondani akarok. Magamnak hazudhatok, de bánthatom is akár az igazsággal.
Ám ilyenkor, mint ahogy most is, már nagyon egyedül vagyok. Csak a zene szól, meg a saját hangom a fejemben, és másra sem vágyom, csak hogy kikapcsoljam... Hallgassak... Öleljek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése